1955-ben Gábor Béla festőművész és rajztanár szervezőmunkájának köszönhetően először az 1954-1955. tanévben indult tanfolyami kirakatrendező-képzés, a Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium Tanulóiskolájában.
Az iskolarendszerű kirakatrendező-képzés a Százados úti iskolában kezdődött el, 1955 szeptemberében. Az 1955-56-os tanévben még egyéves volt a képzés, és Budapest Főváros Tanácsa Kereskedelmi Tanulóiskola Kirakatrendező Tagozataként működött, ahol 56 tanuló szerzett szakképesítést 1956-ban. Az iskola „Kirakatrendező Iskola” bélyegzővel adott ki bizonyítványt.
Az 1956-os forradalom után a kirakatrendező tagozat átköltözött az V. kerület Alkotmány utca 9-11.. Az 1956-57-es tanévtől kezdve a színvonalasabb szakképzés érdekében a tanulmányi idő két évre emelkedett. 1957-ben már megjelent a Kirakat című első tankönyv is. A tagozat második tankönyve, a Betűírás 1962-ben jelent meg. 1962-től mi őrizzük a Kirakatrendező Tagozat beírási naplóit, a törzslapokat (szakmunkások anyakönyveit).
1965-ben a középfokú oktatás a József Attila-lakótelepen, a Friss utca 2. sz. alatt folyt tovább. A Szász Ferenc Iparcikk Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola Kirakatrendező Tagozata lettünk. A Fővárosi Tanács helyett a Belkereskedelmi Minisztérium vette át a fenntartó szerepét.
Az 1970-1971-es tanévet a VII. kerület Osvát utca 3. számú bérház másfél szintjén kezdte meg a Kirakatrendező Tagozat. 1972-1973-as tanév nagy változásokat hozott a dekoratőrképzés életében: a korábbi tagozat önálló országos beiskolázású iskolává vált Kirakatrendező és Dekoratőr Szakmunkásképző Iskola néven. A folyamatosan fejlesztett tanterv egyre több szakterület bevonásával járt, az oktatási feltételek javultak.
Erre az időre esik az iskola önálló arculatának kialakítása, miközben szakmai presztízse folyamatosan nőtt, fénykorát a 80-as 90-es években élte. Az érettségizettek művészeti képzésében közvetlenül a Képzőművészeti- és az Iparművészeti Főiskolák után következett.
1982-ben több éves rekonstrukció és jelentős anyagi áldozatok után speciális szaktantermi és korszerű technikai felszereltségű otthonba költözött az iskola, a Damjanich utcába. Az időközben bekövetkezett rendszerváltásnak köszönhetően lehetőség nyílt a fejlett kirakati kultúrával rendelkező nyugat-európai iskolák munkájának megismerésére és a rendszeres tapasztalatcserére. 1996-ban az intézmény – alapító tagként – belépett az Európai Kirakatrendező Iskolák Szövetségébe.
Budapest Főváros Önkormányzata – a fejlődési lehetőségünket egy újabb évtizedre biztosította. Intenzíven ki is használtuk ezt: az elektronikus grafikai programok iskolai tanműhelyi kapacitását folyamatosan fejlesztve minőségben is és mennyiségben is, előbb Macintosh, majd 2000-től korszerű gépekkel felszerelt PC tanműhellyel.
A 90-es években az áru- és látványrendezés feltételei is fejlődtek pályázatok, támogatások segítségével különböző karakterű, stílusú, életkorú kirakati figurákkal és az árukészlet frissítésével. 1998-tól OSZJ 2008 kirakatrendező és dekoratőr szakma képzése, az Országos Képzési Jegyzék életbelépésével OKJ 51 7899 01 dekoratőr, kirakatrendező szakképesítésre változott, majd 2002-től OKJ 52 7899 04 dekoratőr kirakatrendező szakképesítésre. 1999-től az iskola neve: Dekoratőr Iskola lett.
2005-től a demográfiai apály a fővárosban a fenntartót az iskolák összevonására késztette, így nyílt lehetőségünk a megüresedett VIII. kerület Szentkirályi utca 7-be költöznünk. A Kézműipari Iskolával való összevonás előtti két évben higgadt, nyugodt légkör alakult ki az intézményben, felújítások, korszerűsítések után hangulatos belső terek kialakításával a dekoratőrképzés számára megfelelő helyszín vált biztosítottá.
Az elmúlt 60 év tanárai:
Gábor Béla (igazgató), Bokor Béla, Kobulánszky György, Marczell György, Balázs György, Békési Zoltán, Halpert Győző, Horváth Károly, Kátai István, Lázár Béla, Sasadi László, Sós László, Vári László, Ballonyi László, Hermann Lajos, Kővári Magdolna, Mezei Mária, Tarján Zoltán, Várnai László, Dombi József (igazgató), Andell György, Bod László, Czétényi Vilmos (igazgató), Csíkszentmihályi Róbert, Kiss Győző (igazgató), Nagy Lajos, Máthé Tóth Imre, Molnár Tibor, Polónyi Károly, Szentirmai Zoltán, Vágó Gábor, Katona Ágnes, Szamos Iván, Baticz Levente, Dobróczi János, Holényi László, Kautnik Károly, Károlyi András, Károlyi Ernő, Károlyi Zsigmond, Mester Miklós, Nagy Béla, Pető Margit, Lengyel András, Sándor Miklós, Sándorffy Éva, Szabó Endre, Vályi Zoltán, Vikár András, Wágner János, Farkas Anna, Gerendy Jenő, Ilosvai Júlia, Ipach Antal, Kopanyecz Andrásné, Kovács István, L. Menyhért László, Pribelszky Pál, Tolvaly Ernő, Tóth László, Vontszemű Gábor, Vasvári László Sándor, Szirányi István, Szőcs Andrea, Szőnyei György, Gesztes Ágnes, B. Vajda Edit, Merényi Zoltán, Szűcs Tibor (igazgató), Gallusz Gyöngyi, Simon Péter, Petrók György, Kovács Csaba, Polónyi Gábor, Kováts Gábor, Urbán Kata, Szabó Tünde, Fári Erika, Fekete Dóra, Sárkics Eszter, Halmos Andrea, Odegnál Róbert