Iskolánk az ország legnagyobb tanulói létszámával rendelkező intézmény a képző- és iparművészeti szakmák oktatásában.

A művészeti szakképzés átalakításának következményeként képzési kínálatunkat új szakmák bevezetésével bővítettük: mozgókép- és animációkészítő, valamint fotográfia.


AZ ISKOLA ÉPÜLETÉNEK TÖRTÉNETE

Az iskola épülete több, mint 100 éves. Bárczy István a XX. század elején mint megbízott polgár-, majd főpolgármester nagyszabású iskolaépítési programot indított el, s terve három év alatt meg is valósult. Ez idő alatt 55 új iskola készült el, amelynek egyike az Illatos úti saroképület.

A kormány és a főváros vezetése azt várta az építészektől, hogy a „kertváros-koncepcióval” mentsék meg a városiasodás miatt háttérbe szoruló értékeket. A kapubejárónál Vedres Márk szobrai, a folyosókon Jávor Pál népies életképeket ábrázoló freskói híven tükrözték az építkezés eredeti koncepcióját, amelyben jelentős szerepet játszott a hagyományőrzés, a vidékről elvándorló, a fővárosban munkát vállaló tömegek kulturális tradíciói.

A Soroksári Úti Elemiben 1913-ban kolompolt először a pedellus. A fiúk és lányok oktatása akkor még külön épületrészben folyt, az alagsorban pedig az óvoda kezdte el működését. Az alagsor egyik részén népkonyha, a másikban a Szent Borbála-kápolna kapott helyet. A tantárgyak között hittan, gazdaságtan, a lányok részére háztartástan és kézimunka szerepelt. A Kis-Dunán létesült csónakház, illetve a hatalmas iskolai udvar – amely a Kén utcáig húzódott – a testedzést szolgálta. A népiskola mellett 1932-től néhány éven keresztül polgári leányiskola is létesült.

A világháború nemcsak a napi oktató-nevelő munkát tépázta meg, 1944. április 13-án szőnyegbombázás során az épületet találat érte, a bomba az épület közepén egészen a pincéig hatolt. Az általános iskolai képzést 1955-ben megszüntették, az épületben hosszú ideig a 43. számú József Attila Fiúkollégium működött.

Az épületet 1993-ban a kerületi önkormányzat rendelettel védett műemléknek nyilvánította.


A DEKORATŐR ISKOLÁRÓL

xxxxx