Életének 91. évében elhunyt Tavaszy Noémi grafikus, festőművész
Tavaszy Noémi (91) 1927-ben született, a Gát utca 3. szám alatti házban, amely József Attila otthona is volt. A ferencvárosi katolikus Ranolder Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1947-ben, 1950-ben pedig rajztanári képesítést. A katolikus iskola miatt nem mehetett főiskolára, Bortnyik Sándor festőművész magántanítványa volt. 1951-ben házasodott össze Tavaszy Sándor író, költő, műfordítóval. Először gobelinfestéssel és lámpaernyő-festéssel foglalkozott, majd szabadfoglalkozású művész lett. 1971 óta volt a Művészeti Alap (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) tagja. Első önálló kiállítása 1967-ben volt, amit mintegy 350 további követett. 1968-tól rendszeresen állított ki külföldön is, művei többségével magán- és közgyűjteményben lehet találkozni szerte a világban, de például a Magyar Nemzeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is megtalálhatók. Munkássága a népi hagyományokra épült, jellegzetes hazai és külföldi tájakat, embereket, zenei, irodalmi, történelmi és építészeti emlékeket ábrázolt leginkább olajpasztellel és linómetszeten. A Bibliához hetven linómetszetet készített. Pályája során számtalan kitüntetésben részesült: Jugoszláviában, 1975-ben ezüstdiplomát szerzett. 1976-ban emlékplakettet és oklevelet kapott Csehszlovákiától. 1978-ban Lengyel Kultúráért díjat, 1979-ben Vas megye Emlékveretet, 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét kapta. 2003-ban Lipótvárostól Pro Civibus díjat, valamint a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet kapott. 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták. Ferencváros pedig 1997-ben ítélte neki a díszpolgári címet. Tagja volt a Molnár C Pál baráti kör festő társaságának. A Kézműipari Művészeti Diák Alapítvány rendszeres támogatója volt, számos pályázatot indított el, ezzel is támogatva a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium tehetséges diákjait. Isten veled Noémi!